Végre vége a sulinak. Itt a nyári
szünet! Itt az esélyem, hogy végre meghódíthassam Kazuo-t… De mégis hogyan? Már
annyi ideje próbálkozom vele… És lassan itt van anyu halálának 2 évfordulója is…
Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy mennyire mocskos is vagyok… Ugyan abba a
férfibe szerettem bele, mint anyu… Hát végül is látszik, hogy sok bennünk a közös…
De legrosszabb az egészben az, hogy
először nem lehettem biztos abban, hogy nem Ő az apám… Anya azt mondta, hogy
nem tudja ki az, ezért Őt se zárhattam ki az elején.. De aztán titokban
lecsentem egy hajszálát, és a kórházban lefuttattam egy DNS tesztet… Az orvos
nem értette, hogy miért örülök ennyire a negatív eredmények… Hogyan is érthette
volna? Már csak az a kérdés, hogyan vonjam magamra a figyelmét… Szinte már
mindent bevettem… Fürdés után egy szál törülközőbe lófráltam, miniszoknyában és
kivágott felsőben jártam, amikor a suli környékén járt, mindig egy helyes
fiúval flörtöltem… Komolyan mondom ez a pasi egy jéghegy… Egésznap csak
dolgozik… Szinte állandóan itthon van… Csak a tárgyalásokkor kell elmennie
itthonról.. egyébként egész nap a gépén dolgozik… Sose árulta el, hogy mi a
munkája… Azt mondta, nem kell róla tudnom, elég annyi, hogy Ő keresi a pénzt…
Persze a legtöbb lánynak bejön, ha egy pasi titokzatos, de én már kezdem unni,
hogy lassan 2 éve együtt élünk, és szinte semmit se tudok róla.. még a
születésnapját se árulta el! Kopogtak…
- Tessék – szóltam ki.
- Mit csinálsz? – dugta be a fejét az ajtón.
- Haditervet…
- Mihez?
- A nyárra… tetszik nekem egy pasi…
- Értem… adjak tanácsot, hoyga hódíthatod meg? – kérdezte,
és rámmosolygott.
Már csak az hiányozna… Istenem,
hogy lehet ilyen érthetetlen… Nem hiszem el, hoyg ne veszi észre.
Legszívesebben néha odamennék hozzá, é a fülébe üvölteném, hogy Őt SZERETEM!
- Nem… köszi.. megoldom magam – mondtam végül, és hanyatt
fordultam az ágyamon.
- Ahogy gondolod. De nyugodtan szólj, ha meggondolod magad.
- Nem fogom…
Kiment, és becsukta maga
mögött az ajtót… Nem tudom meddig fogom még én ezt bírni… Éreztem, hogy könnyek
gyűlnek a szemembe… Felültem az ágyon, és anyu fényképéért nyúltam… A kis
éjjeliszekrényemen tartottam… Néha
annyira szerettem volna beszélni vele…
- Anyu… mondd te
hogy hódítottad meg? – zokogtam halkan a fényképnek – Én képtelen vagyok rá…
Nem látja, hogy mi folyik az orra előtt… *szipp* Kérlek, segíts nekem valahogy…
Ekkor megcsörrent a telefonom...
Gyorsan megtöröltem a szeme, és felkaptam a telefonom. A kijelzőn egy név állt:
Katshu. Az egyik srác, aki randira
hívott… Talán ha találkozok vele, egy kicsit elfeledkezhetek Róla… Belenéztem a
gardróbom ajtajára szerelt tükörre, és közben felvettem a telefont.
- Máris lent vagyok –
mondtam és rögtön le is raktam.
Jól néztem ki… előkaptam az
egyik táskám, a vállamra akasztottam, és már siettem is le a lépcsőn. Az
ajtónál felvettem a cipőm, majd felkiáltottam:
- Elmentem.
Nem vártam válaszra, vagy engedélyre,
csak kisiettem a Napfényben fürdő útra, egyenesen a srác karjaiba.