Már kint várt rám. Egyenesen a karjaiba rohantam. Ő legalább örült nekem... nem úgy mint egyesek... Egy gyors csók, majd ujjaink összefonódtak és indultunk a városba... Elmentünk egy fagyibárba... Aztán moziba... megnéztünk egy romantikus filmet... Aztán beültünk egy kávézóba... Kezdett sötétedni, szóval haza felé vettük az irányt. Egy búcsúcsók a ház előtt, majd én bementem. Levettem a szandimat és indultam fel a szobámba. Azonban amikor éppen felléptem a lépcsőre, észre vettem, hogy a nappaliban ég az olvasólámpa. Visszafordultam, és bementem a nappaliba... A kedvenc foteljában aludt, orrán a szemüveg, kezében könyv. Mindig ezt csinálja... A nappaliban lévő kis szekrényhez mentem és elővettem belőle egy takarót. Óvatosan elvettem tőle a könyvet és betakartam... Aztán a szemüvegéért nyúltam... Vigyázva vettem le, nehogy észrevegyen... Azonban hirtelen elkapta a kezem... Annyira megijedtem, majd nem felsikoltottam.... Elkapta a kezem, és magára rántott... Megcsókolt... de álmában...
- Chise... szeretlek... - súgta halkan.
Ez teljesen kijózanított. Amilyen gyorsan csak tudtam felpattantam... Kezemet a számra tapasztottam, hogy ne hallja a sírásomat... megfordultam és felrohantam a lépcsőn... Bezárkóztam a szobámba és az ágyra vetettem magam... engedtem a sírásomnak.. Ezt nem hiszem el... még mindig az anyámat szereti... engem pedig semmibe vesz... Hogy lehet ilyen aljas? Hogy téveszthet össze vele? Még ha csak álmában is? Elegem van ebből az egészből! Halk kopogás hallatszott...
- Kanna.... minden rendben van? - hallatszott az álmos hang az ajtó túloldaláról.
Nem válaszoltam... nem tudtam... még mindig sírtam... így nem beszélhetek vele...
- Kanna? - szólt be újra és megpróbálta elfordítani a kilincset.
Szerencsésre kulcsra zártam az ajtót. Arcomat a párnáimba temettem... Nem akartam, hogy maghallja a sírásom.. Még párszor beszólt, de aztán feladta... Hallottam, hogy átmegy a saját szobájába.... hanyatt feküdtem az ágyamon és vettem egy mély levegőt...
- Anya.... fáj... nagyon... a szívem... - súgtam halkan, majd magamhoz szorítottam a párnám és álomba sírtam magam...